Munka után hazaértem, de a férjem nem volt otthon.
Hirtelen megszólalt a telefon.
A férjem volt az.
— Biztos észrevetted, hogy az utóbbi napokban későn érek haza.
— Valójában van egy másikom.
— Kérlek, ne csináljunk botrányt.
A férjem valószínűleg azt várta, hogy sírjak és kiabáljak, de a reakcióm teljesen más volt.
A szavaim után mérges lett és letette a telefont, én pedig tovább készítettem a vacsorát.
Elmesélem, mit válaszoltam.
A férjem felhívott, és azt mondta, hogy elhagy egy másik miatt: biztosan nem ezt a reakciót várta tőlem.
Este hét körül értem haza.
Általában ilyenkorra már otthon volt a férjem, de most az üres volt a lakás.
A gyerekek a mamájuknál voltak, így úgy döntöttem, nem sietek.
Megfőztem magamnak vacsorát, kipihentem magam, és korán lefeküdtem.
A férjem valószínűleg éjfél körül jön majd haza, ahogy az utóbbi hónapokban szokott.
Őszintén szólva már nem érdekelt, mit csinál.
De egyszer csak csengett a telefon.
A kijelzőn az ő neve szerepelt.
Felvettem, és azonnal beszélni kezdett:
— Biztos észrevetted, hogy az utóbbi napokban későn érek haza.
— Valójában van egy másikom.
— Kérlek, ne csináljunk botrányt.
A férjem felhívott, és azt mondta, hogy elhagy egy másik miatt: biztosan nem ezt a reakciót várta tőlem.
Kissé felhúztam a szemöldököm, nem éreztem haragot vagy meglepetést.
— Őszintén szólva nem ezt vártam tőled.
— Tudod, hogy holnap fodrászhoz megyek, és neked kellett volna a gyerekekre vigyázni.
— Miért nem mondtad el ezt holnap?
— válaszoltam, alig leplezett ingerültséggel.
A férjem hallgatott, egyértelműen nem tudta, hogyan reagáljon.
Zavarban volt, nem értette, miért nem kiabálok és sírok a telefonba.
— Figyelj, enni akarok, megmondanád, hol a majonéz?
A férjem felhívott, és azt mondta, hogy elhagy egy másik miatt: biztosan nem ezt a reakciót várta tőlem.
— Még csak meg sem kérdezed, ki ő, miért mentem el?
— Nem aggódsz? Nem akarod, hogy visszajöjjek?
— Egyáltalán nem szeretsz?
Egy pillanatra elgondolkodtam, mielőtt válaszoltam:
— Teljesen mindegy, ki ő és miért mentél el.
— Ez a te problémád.
— Egyébként vittél majonézt a szeretődnek?
Mintha nem hitt volna a fülének:
— Milyen nő vagy te!
— A férj elmegy, te meg a majonézről kérdezel?
— mondta, én pedig úgy gondoltam, ideje befejezni ezt a beszélgetést.
Nem fájt, nem bántam semmit.
Csak a gyerekek és az otthon érdekelt.
A férjem mehetett az új életébe, nekem a távozása rég nem jelentett veszteséget.
