– Szergej Viktorovics, nem érti – holnap van a barátnőm születésnapja! Hogy mehetnék most el?
– Maxim, felnőtt ember vagy, magad is mindent megértesz…
Nyilvánvaló volt, hogy a főnököt egyáltalán nem érdeklik a beosztottak magánügyei.
Nála mindig a munka volt az első helyen.
Maxim persze ellenkezhetett volna, visszautasíthatta volna az utazást – végül is a kiküldetés szabadnapra esett, és nem volt kötelező.
De nem engedhette meg magának.
Mert hamarosan előléptetés várt rá, amellyel nemcsak rangos pozíciót, hanem jelentős fizetésemelést is remélt.
Most nem volt itt az ideje, hogy jellemet mutasson.
Szergej Viktorovics úgy tűnt, ezt jól tudta, és ezért nyomást gyakorolt rá.
– Rendben – adta meg magát Maxim. – Elutazom. Mit tehetnék mást?
– Kérlek, add át bocsánatomat a barátnődnek, de ez most valóban fontos.
Bár Maxim nem tervezett bocsánatot kérni a főnök nevében, jól tudta: Dása dühös lesz.
Dása azok közé a lányok közé tartozott, akik imádnak a figyelem középpontjában lenni.
A születésnapja számára valódi ünnep volt, amelyet hónapokkal előre tervezett, egészen az utolsó részletekig.
Maximnek pedig a buli főszereplőjének kellett volna lennie.
Hogyan magyarázza el neki, hogy a munka fontosabb?
Egy dolog világos volt – ez a beszélgetés nem lesz könnyű. És az előérzete nem csalt.
– Tehát a munka fontosabb, mint én? Egy ilyen fontos napon egyedül hagysz?
– Dása, kérlek, érts meg, nem mondhattam nemet! Hamarosan előléptetnek, most kell bizonyítanom. Ezt a mi jövőnkért teszem! Az új beosztásban jobb életet tudok majd biztosítani nekünk.
De egy dühös lányt semmilyen érv nem nyugtat meg.
Napokig megsértődve volt, minden kompromisszumra tett kísérletet figyelmen kívül hagyott.
Sem az ünneplés elhalasztása, sem egy romantikus este ígérete nem hatotta meg.
Mégis, végül nem volt választása. Amikor eljött a búcsú ideje, Dása mégis megölelte Maximot.
– Hiányozni fogsz – mondta.
– Nekem is. Még egyszer bocsáss meg. Érezd jól magad, lazíts! Aztán együtt ünneplünk, rendben?
– Rendben – egyezett bele Dása kelletlenül.
Maxim is kellemetlenül érezte magát ebben a helyzetben.
A szíve mélyén ő is vele szeretett volna lenni ezen a különleges napon, de a körülmények mást diktáltak.
A születésnap napján sem feledkezett meg róla – felhívta, futárt küldött virággal, próbálta valamivel kárpótolni a távollétet.
Dása azt mondta, hogy étterembe mennek vacsorázni, majd a barátnőivel klubba mennek bulizni.
Ez az ötlet nem tetszett Maximnak. Bár teljesen megbízott benne, aggasztotta a biztonsága.
De úgy döntött, nem szól bele – ennyi feszültség után most megértőnek kell lennie.
Délelőtt és napközben dolgozott, estefelé pedig fantasztikus hírt kapott – még aznap este hazatérhet!
Ez a hír nagyon felvillanyozta.
Gyorsan át is foglalta a jegyét, és már majdnem felhívta Dását, hogy szóljon neki.
De aztán meggondolta magát – már majdnem éjfél volt, és úgysem érne oda az étterembe.
Ekkor jött az ötlet: romantikus meglepetést készít! Díszíti a lakást, készít finom falatokat – ünnepi hangulatot varázsol otthonra.
Maxim biztos volt benne, hogy ez az előre nem látott fordulat boldog meglepetést okoz majd Dásának.
Végül is ő csak másnap számított rá, így ez szinte tökéletes időzítés volt.
Hajnali egy körül ért haza, de Dása még nem volt otthon.
Hogy pontosan tudja, mennyi ideje van, felhívta.
Alig értette, mit mond – a háttérben hangos zene és emberek beszéde hallatszott: nyilvánvaló volt, hogy még a klubban van.
– Még mindig ott vagy? – kérdezte, próbálva megőrizni a meglepetés titkát.
– Igen, a klubban!
– Még sokáig maradsz?
– Talán még két órát.
– Írj, amikor taxit hívsz, rendben?
– Rendben!
Maxim mindent precízen megszervezett, a fáradtság ellenére is.
Éjjel-nappali házhozszállítással rendelt mindent. Másfél óra múlva minden készen állt.
Bár halálosan fáradt volt, türelmesen várt.
A lakás ünnepi díszben pompázott: Dása kedvenc pünkösdi rózsái egy vázában, az asztal terítve, gyertyák mindenütt – mindent gondosan előkészített.
Az üzenet „Taxiban ülök” pontosan időben jött.
Maxim melegen jó éjszakát kívánt, örömmel várva a meglepetés pillanatát.
Húsz perc múlva megfordult a kulcs a zárban.
Egyik kezében a virágcsokorral, a másikban a telefonnal, hogy rögzítse a reakciót – tudta, hogy Dása szereti az ilyen pillanatokat megosztani.
De amit látott, teljesen megbénította.
Dása háttal lépett be a lakásba, és szenvedélyesen csókolózott egy ismeretlen férfival.
A sokktól még a telefonját sem engedte le.
Amikor Dása végre meglátta őt, rémület ült ki az arcára. Elhúzódott a férfitól.
Maxim közben magához tért, és letette a telefont.
A pillantása a lányról az idegenre vándorolt, aki rögtön megértette, hogy nincs helye ott.
– Na jó… én megyek… bocsi, haver – motyogta, és gyorsan távozott.
Dása zavartan elfordult, majd körbenézett a díszített lakásban.
– Csak próbára tettél? – szólalt meg elsőként, védekező hangnemben.
– Előbb szabadultam. Két órája itthon vagyok. Meg akartalak lepni.
– Hát… az sikerült is.
Hangjában érződött az alkohol.
– Ki volt ez a pasi? – mutatott az ajtóra Maxim.
– Csak egy srác… a klubban ismerkedtünk meg.
– És ezt így, ilyen nyugodtan mondod?
Úgy tűnt, Dása teljesen elvesztette a realitásérzékét – kifogásai nevetségesen gyengék voltak.
Vállat vont közömbösen, majd szó nélkül elsétált mellette.
– A te hibád! – kiáltotta a fürdőszobából. – Egyedül hagytál egy ilyen napon! Szomorú voltam… A srác ott volt, megvigasztalt. Csak azt akartam, hogy velem legyél.
– És amint elfordultam, máris találtál valakit a helyemre!
Most, hogy a sokk elmúlt, Maximot düh öntötte el – forró, pusztító düh.
– Ez egy buta hiba volt… Túl sokat ittam. Bocsáss meg. Nem történt semmi!
Maxim keserűen elmosolyodott.
– Csak azért nem történt semmi, mert időben hazaértem.
– Ezt nem tudhatod biztosan! Nem terveztem semmit! És különben is, ma van a születésnapom!
Maxim nem hitt a fülének. Dása úgy beszélt, mintha semmi különös nem történt volna.
Mintha nem ő csókolózott volna vadul egy idegennel pár perccel korábban az otthonuk küszöbén.
Talán nem is ez volt az első alkalom? Ki tudja?
Mert a hangjában nyoma sem volt bűntudatnak. Ki akarta tenni őt azonnal.
De az tudat, hogy Dása részeg, visszatartotta – ha bármi történne vele, ő érezné magát hibásnak.
Beszélni sem tudott vele, egy fedél alatt sem akart lenni vele.
Ezért Maxim inkább elment egy szállodába.
Nem tudott aludni. Dása pedig folyamatosan hívta, míg végül teljesen kikapcsolta a telefonját.
Másnap a lány viselkedése teljesen megváltozott.
Miután kijózanodott, rájött, mennyire súlyos, amit tett.
Könnyek között kért bocsánatot, esküdött, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, csak túlzottan feldúlt volt.
De Maxim már nem tudott többé megbízni benne.
Miután végighallgatta a magyarázatokat, megkérte, hogy pakoljon össze és költözzön el.
Nem értette, hogyan tehetett ilyet. Hiszen szerették egymást, közös jövőt terveztek.
Ő mindig próbált jó társ lenni: támogatta, vigyázott rá, védte. Úgy tűnik, ez nem volt elég.
Dása még néhányszor megpróbálta visszaszerezni őt, de Maxim – bár egykor szelíd volt – most határozott maradt.
A bizalom örökre elveszett, és vele együtt az érzések is.
Sajnos ez a történet nyomot hagyott benne – most már úgy gondolja, nem lehet teljesen megbízni az emberekben.
És ez biztosan kihat majd a jövőbeli kapcsolataira is. Hacsak nem talál egyszer valakit, aki újra megtanítja bízni.
