Az ünnepség javában zajlott.
Mindenki nevetett, beszélgetett, a gyerekek az asztalok között futkároztak, a felnőttek pedig poharakat emeltek.
Anya úgy döntött, megörökíti a pillanatot — elővette a telefonját, bekapcsolta a kamerát és odaszólt a fiának:
— Kisfiam, állj ide mellém, készítsünk egy fotót!
De alighogy felemelte a telefont, a képernyő felvillant, és felugrott egy új értesítés.
Anya gépiesen megnyitotta… és elakadt a lélegzete.
— Anya… mi az? — kérdezte óvatosan a fiú, és észrevette, hogyan változott meg az arca.
Nem tudott egy szót sem kiejteni.
Csak odaadta a telefont a fiának. 😱😨
A képernyőn egy fotó volt… amely néhány másodperccel korábban készült.
Az ő ünnepségükről.
Az ő asztalukról.
Hátul — közvetlenül anya háta mögött — egy fekete kabátos, maszkos férfi állt.
De a valóságban ott senki sem volt.
— Anya, ez… most készült? — suttogta a fiú, erősen megfogva a kezét.
A második értesítés azonnal megérkezett.
„Jobban tennék, ha körülnéznének.”
Anya rémülten hátrafordult — és tényleg egy férfi állt az asztaluknál.
De ő csak a desszertet hozó pincér volt.
Megkönnyebbülve felsóhajtott, próbálta megnyugtatni a szívverését.
De a telefon újra megremegett.
Új üzenet: „Csak vicc volt. Itt vagyok a közelben. Fordulj balra.”
Anya hirtelen oldalra kapta a fejét… és olyasvalakit látott meg, akire soha életében nem számított volna.
Az emberek körülöttük mind odafordultak, de ő észre sem vette — a mellkasában évek óta gyűlt düh, félelem és sértettség kavargott.
— Komolyan gondolod? — sziszegte, egyenesen a férfi szemébe nézve.
— Így megjelenni az ünnepség közepén, és ilyen gusztustalan tréfákat csinálni?
Felemelte a telefonját.
— Tudtad, hogy meg fogok ijedni.
Hogy mindketten meg fogunk ijedni!
A férfi kinyitotta a száját, mintha magyarázkodni akart volna, de ő nem engedte, hogy megszólaljon.
— A hülye humorod miatt mindig is gyűlöltelek! — a hangja megremegett, de nem gyengeségből.
— Azt hiszed, minden csak játék.
Hogy az emberek játékszerek.
Eltűntél, tönkretetted az életünket, és most bohócként akarsz visszatérni, idióta, sötétből küldött fotókkal?!
A fiú szorosan az anyjához bújt, hol rá, hol a férfira nézve.
— Anya… elmehetünk? — kérdezte halkan.
Anya mélyet lélegzett, megszorította a fia kezét, és a volt férjére szegezve a tekintetét így szólt:
— Nem akarunk látni téged.
És ha még egyszer megjelensz, rendőrt hívok.
Ennyit kell tudnod.
A férfi lehajtotta a szemét, mintha végre megértette volna, hogy semmilyen „tréfával” nem szerezheti vissza őket.
Anya megfordult, megfogta a fia kezét, és határozott léptekkel kivezette a teremből, anélkül hogy egyszer is visszanézett volna.
